Élmény. Lehet, személyes perverzitásom ez a szó és érzés, lehet - ahogy születésemkor a csillagjegyemből és két fűszál állásából megjósolták -, hogy függője vagyok, lényegtelen: megszállottan vadászom. Az élményt tartom minden pozitív érzés alapjának: miért tanulok? A tudás élményt okoz. Miért járok agysejtet pusztítva mámorban tombolni a stroboszkópfénybe? Élményt okoz. Miért keresem a szerelmet? Élményt okoz. Miért álltam neki ezt a pár sort leírni? Kiadni magamból remélem élmény fog okozni.

Az élmény váltja ki a boldogság érzetét, ami véleményem szerint az élet értelme.

Az élménnyel egy hatalmas probléma van: más-más élethelyzetben különböző ingerek tudnak élményt okozni. Miért is baj ez? Egy, az ember nem tudja sokszor, hogy mi okoz élményt, örömet saját magának. Kettő, az élmény túladagolható.
Bár, szerintem, ahogy mindenki, én is végtelen élményt és boldogságot akarok. Ezt viszont nem szabad megkapni, se nekem, se kevésbé függő hajlamú egyedeknek: ami elsőre ajándék, századikra már elvárás. Az ehhez hasonló élményvadászok, akik nem tudnak maguknak megálljt parancsolni, ők nyúlnak komolyabban a tudatmódosítókhoz, miután a hétköznapi földi lét egy idő után képtelen a szükséges dózist adagolni, több kell: alkohol, drogok... 

Ezért nem szabad szüntelenül élményekben utazni. Ezért kell a legelvetemültebb élményvadászoknak is időnként visszavenni a féktelen szomjukból. Ezért kell időnként megtapasztalni, hogy milyen, amikor valami derekasan szar.
...hogy legközelebb elég legyen az ezt megelőző élménydózis, és ne intravénásan kelljen örömhöz folyamodni...

A "rossz" fogalma nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a "jó"-t értelmezni tudjuk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.