Megint támadnak! (Sound '12)
2012.07.09. 20:54
Két nap múlva ilyenkor Zamárdiban a sokadik sör után fogom szívni magamba a fesztivál-feelinget. Bizony, hamarosan kezdődik a Balaton Sound. A "mindent hagyj az utolsó pillanatokra"-mentalitás nevében ma kezdtem el tervezni, hogy hogyan is fogom túlélni az elkövetkező egy hetet. Ez körülbelül magába foglalja a lehető legolcsóbban, a legjobb hangulatban történő, megfelelő időben legjobb helyen levést.
Mivel a huszonéves korosztály lelkes képviselőjeként az interneten élem a fél életem, és amúgy is lusta vagyok kimozdulni itthonról nézelődni, Google barát, a főiskolás rutinos túlélők egyik legjobb társa volt a segítségemre, beütöttem: Sound 2012. Ahogy annak lennie kell, a kereső az első helyen kidobta, amit kerestem, hát kattintottam. A Sziget Kft. honlapért felelősei idén is kitettek magukért, nagyon pofás felületen találtam magam. Az előadók nagy részével persze már hetek, hónapok óta tisztában voltam, viszont a ki-mikor-hol lép fel kombinációról fogalmam sem volt. Ennek az áttekinthetősége is fantasztikus, külön napi-, és helyszín szerinti bontás is megtalálható, sőt, a magával már nem bíró fesztiválőrült a saját virtuális programfüzetét is kialakíthatja egy gyors regisztráció után. Ugrottam is regisztrálni. Ügyes kis apróság az e-mail címek és regisztrált tagok gyűjtésére.
Élménymarketing. Ezt a kifejezést kb. 12 évesen, egy, a - emlékeim szerint Unicum nevével fémjelzett,- Margit-szigeten tartott vízilabda-tornán apa szájából hallottam először. Értetlenül álltam az előtt, hogy a csinos nénik milyen alapon osztanak INGYEN különböző jeges kávés üdítőket, amikkel addig nemigen találkoztam. Egy pillanatra elhittem, hogy egy jótékony akció részese lehetek, de apa el kellett hogy keserítsen a nyers igazsággal. Bizony az egy éppen bevezetés alatt álló termék kóstoltatása, megszerettetése volt, amit egy élményekkel teli környezetben sokkal pozitívabban képes befogadni az emberi érzékelés.
Miért is hoztam fel ezt?
A válaszadás előtt még kicsit visszatérnék a filmvilághoz: a legnagyobb művészetek közé sorolnám, amikor egy film "magába szippantja" a nézőt. Tudjuk jól, hogy színészek játszanak egy megírt forgatókönyv szerint. Egy mű világ az egész. Viszont a legjobb filmek ezt elfeledtetik az emberrel, és egy új világba repítenek magukkal.
Ehhez tudnám hasonlítani azt, ami a Balaton Sound körül zajlik. Tudom, hogy mire mennek ki a reklámok, tudom, hogy rövid-, vagy hosszú távon el akarnak adatni nekem. Viszont ez egyáltalán nem zavar, hanem élvezem, hogy sodródhatok az árral, amit generálnak.
Sokat beszélnek manapság arról a marketinggel foglalkozó szakemberek, hogy a fogyasztót be kell vonni az adott kampányba. Interaktív kommunikációra van szükség, lehetőleg élmények közé csomagolva. Napjainkban már nagyon kevés (de ettől függetlenül fontos) a TV műsorok szüneteiben levetített 30 másodperces spot, vagy az utcán elhelyezett óriásplakát. Érzékenyebbek az emberek, rengeteg csatornán át támadják őket és pénztárcájukat az eladni vágyók. A fogyasztóban fel kell kelteni egyfajta kíváncsiságot, ami után szükségletként tűnik fel benne a termék megismerése. Ezek után az eladó cég számára jobb esetben a termék megismerésének a szükséglete termékvásárlási szükségletbe csap át a minőség, a kedvező ár, a trendiség, vagy csak a kialakított kötődés miatt. Erre a kíváncsiságfelkeltésre fantasztikus "eszközök" a fesztiválok. Viszonylag jól behatárolható csoportokat vonzanak, ami nagyban kedvez a hirdetőknek. Bár nincsenek adataim, véleményem szerint a Volt és Sound látogatói zöme 16-30 közötti, élményekre vágyó magyar fiatal, akiknek bizony fontosak a menő márkák. Mivel fontos nekik, hogy mit hordanak, használnak, isznak, nagyon fontos, hogy szimpátiát érezzenek az adott márka iránt. Ráadásul az országos átlagnál (belföldi utazás esetén 35 ezer FT/fő, forrás: Itthon.hu, Magyar Turizmus Zrt.) jóval többet költenek a résztvevők, elég csak arra gondolnunk, hogy a heti bérlet felülről üti a 30 ezret.
A hosszú körítés után leírnám, honnan is jutott ez a sok zagyvaság az eszembe: a Sound honlapján bóklászva találkoztam a letölthető műsorfüzettel, ami egyből ügyesen megragadta a kíváncsiságom. A pdf formátumban megnyíló, Pesti Est különszámként kiadott füzetecske hemzseg a reklámoktól, ez mégsem zavart egyetlen pillanatig sem!
A tömérdek hasznos infókhoz a feljebb írottaknak megfelelően tökéletesen simulnak az olyan cégek, mint a T-mobile, a Heineken, vagy akár a BGF! Hogyan teszik ezt?
T-mobile: éppen - félig kényszerű - telefonvásárlás előtt állok. Tökéletesen robbant rám a cég marketingje, ha velük bizniszelek, olyan karkötőket kapok, amikkel csomó plusz élményben lehet részem a fesztiválon! Csúszdával érkezhetek a bejárathoz, hasonló karkötővel rendelkező női egyedekkel mehetek kis szerencsével a backstage-ekbe és hasonlók. Ezen felül létrehoztak egy oldalt (sosem-eleg.hu), ahol egyáltalán nem "lenyomom a torkodon"-stílusban találnak meg, én kattintgatok idegbeteg módjára, hogy milyen élményekben lehet részem VELÜK.
Heineken: névadóként mindenhol jelen van a Sound kommunikációjában, sőt az egész Sound brand a színvilágával alkalmazkodik a sörös céghez, így a tudatalattiban az "élmény" szinonimájaként tűnik fel a zöld-fehér(-piros) szín.
BGF: nem gondoltam volna, hogy szeretett iskolám nyáron sem hagy békén. De ezt fantasztikusan teszi! Bár nem nekem szól a szereplése, mégis kis melegséggel töltött el. Íme az említett műsorfüzetben való BGF-megjelenés:
Kreatív, passzol a környezetébe, az időzítés, a helyszín, az olvasó réteg, a különböző fogyasztott alkoholféleségek és a felsőoktatási intézmények közötti sorrend fontossága mind tökéletesen el van találva!
Külön kiemelném a bal alsó sarokban található emblémát, ami szerintem nagyon jól megfogja azt a világot, ami miatt a fiatalok nagy része a felsőoktatást választja: az embléma bal felső részén a választható irányokra utaló szimbólumok találhatók, alul fiatal, felszabadult diplomások ugrálnak, a jobb felső fertályon pedig a szabadság, szerelem, szex, bulik, éjszakázás, őrültségek tűnnek fel. Szerepel a mottóban a "siker" szó, ami szerintem nagyon beindítja a korombelieket, ki ne akarna sikeres lenni közülünk?! Mivel "fogyasztója" vagyok az intézménynek, tudom, hogy tökéletesen illenek a fenti jellemzők az iskolára, így ezért is vagyok transzban az embléma láttán.
Kicsit összecsapva az írásom végét, itt most abba is hagynám. A nagyobb dózis úgyis Zamárdiban fog érni két nap múlva...
Így kíváncsian, a cégek által tudatosan megtervezett élményekre nyitottan pezsgek, bár még csak itthon. Élvezem, hogy fiatal vagyok. Hogyan teszem ezt? Élményeket VESZEK magamnak. Ezt meg bizony az engem támadó cégek élvezik mindennél jobban...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.